Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÉDA: JAZZ-BÁRBAN...............

2016.01.20

 

Jazz-bárban élek. Ott zenélek. Magányosan. Emberek jönnek-mennek. Egyik sem hozzám. Leülnek, nevetnek. Hallgatják játékom. Félrever. A szívem. Mint a billentyű. Olyan. Fekete-fehér. Virtuóz emlék. Volt egy lény. Pont, mint én. Szeretett. Megmentett. Füstös éjszakákból. Nem engedte. Hogy idelent. A sűrű fényben. Kottát olvasva legyek. Lenni. Menni. Mire? Való! Jazz az egész! Zene. Ez az egy. Mi éltet. Mi benne van a vérben. Játszom. Hallgatom. Pedálokra lépek. Egyet. Kettőt. Egyet. Kettőt. Lapozok. Iszom. A nedűt. Meddig töltenek újra? Miért nézik ujjam? Ahogyan cikáznak. Ide-oda. Futnak. Szaladnak. Fel s alá. Hevesen. Végig. Oktávnyi szerelem. Ez. A zongora. Dallamnyi játék. Ajándék. Sötét kép. Beszűrődő fény. Az ablakon benéz a tél. Hideg van. Fázom. Vállamon lóg a nagykabátom. Szövet. Gallérral. Sál a nyakamban. Kalapom lentről néz. Kéri, bírjam ki még. Csak játsszam! Tovább. Éljek! Még! Egy napot. Még egy órát. Egy tercet. Percet. Megteszem. Újabb melódiát keresek. Szép így az Élet. Éjfélt érzek. Vagy hajnalt. Egyre kevesebben észlelnek. Hazamennek. Mindenki mással. Jó estét! Így búcsúznak el. Mindig mást dalt játszott nekünk. Mondják. De megyünk! Megyünk már. Vár az ágy. Álmosan nézek utánuk. Biccentek. Jó éjt! Isten! Jó lenne egy éj. Nekem is. Amikor nem csak én. S a hangszer. Nem csak ketten. Zenélnénk. Játszhatnék mást is. Kedveset. Boldogat. De hogyan? Nem ismerek ilyen szólamokat. Vagy bennem van? Elnyomták. Senki sem volt kíváncsi rá. Lehajtom fejem. Koppan a fedelén. Álmom már egy szebb Világban él. Sóhajtok. Szeretek. Egy csodalényt. Aki lehet, hogy én vagyok. Akiből mindent hozok. Nem szólok. A zongora is elnémult rég. Holnap újra? Talán. Nem tudom még.        

 

méda rbheart

HANG: https://www.facebook.com/medadamai/videos/1428637770532374/?pnref=story