Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÉDA: TEREMTÉSBŐL ÖTÖS, AVAGY A TUDATOSSÁG MŰVÉSZET

 

"Tudatosság kell!" 

 

 

Az Embereket nem tanítják meg a tudatos teremtésre. Sok minden másra sem, ezért is érzem úgy, a Teremtés (manifesztálás, befelé figyelés, önkontroll) lehetne az egyik legfontosabb tananyag, sőt művészet. Ha jobban belegondolunk (tisztelet a kivételnek) iskolai éveink - szinte - semmire sem voltak jók. Persze lehet, hogy túlzok, de ha visszatekintek gimnazista "énemre", szinte pokolként éltem meg azt az időszakot. Arról ne beszéljünk, hogy a tanárok többsége súlyos frusztrációval küzdött, s mindezeket a fiatalokon "verték le". Emellett olyan ismereteket tanultunk (vagy próbáltak tanítani), amelyeket az Életben, a "nagybetűs Létben" a mai napig sem tudtunk hasznosítani. "Ki az, aki ma abból vesz kenyeret a boltban, hogy tudja mennyi gyök3? smiley Tegye fel a kezét!" .........kicsit időpocsékolásnak érzem ezeket az éveket. 

 

 

 

Egyetemi szintű matematikát, fizikát, kémiát oktattak, pedig - ha jól emlékszem - egyikre sem jelentkeztem önként. S más sem. Szerencsére volt irodalom és színjátszó szakkör, ami feledtette velünk ezeket a borzalmakat. smiley Ezzel csak arra szeretnék rávilágítani, hogyha észrevennék (vagy vették volna), ki miben tehetséges, ki mire született, mi a dolga ezen a Földön, akkor lehet, hogy nem lenne annyi depressziós, szorongós gyermek az iskolákban, ahol semmi más nem számít, csak a teljesítmény. Mint a gépeknél. Pont olyan. Ahhoz, hogy egyéni fejlesztés, odafigyelés, törődés vegye körbe a fiatalokat, energia kell(ene). S idő. 

 

 

 

A tantárgyakat le lehetne cserélni. Szinte egy az egyben. Mert nem az "Én" megismerését (amiből minden, de minden indul) támogatják. Ellenkezőleg: elnyomják. S hogy miért lenne ez ennyire fontos? Az Emberi Élet, a földi létezés energia(lenyomat). Minden, ami körülvesz bennünket, gondolatból jött létre. A saját, személyes gondolati szféránkból, vagy mondjuk úgy: szellemből gyártunk anyagot. Ezért sem mindegy, ki hogyan használja személyes energiáját. Mert minden, amibe energiát teszünk, Életre kell. S ha így nézzük végig az Életünket, akkor fény derülhetne arra, mi miért történt Velünk úgy, ahogyan. De nem derül rá fény. Miért? Mert senki sem tanította meg nekünk itt és most.  

 

 

 

Ma már nagyon sok olyan spirituális iskola, tanfolyam, előadás létezik, ahol ezeket az ismereteket elsajátíthatjuk, mondjuk úgy: emlékezhetünk a Tudásunkra. Mert nem tanulni, csupán emlékezni jövünk a Földre. A tudás bennünk van. De a tizedét sem használjuk. Minden más fontosabb, s persze mindennel elnyomjuk: legyen az  pénzkeresés, gazdasági ügyek, bürokrácia.......ami mind virtuális. Ha már a "pénzkeresésről" van szó. Sokszor leírtam, mi a bajom ezzel az egész rendszerrel. Hogy a pénz csak annyiban különbözik egy A/4-es laptól, hogy abba tesszük az energiát. Ha a másik papírlapba tennénk, azt tekintenék értéknek az Emberek. Mindkettő anyag. Egyik előadásban hallottam, hogy nincs is annyi bankjegy, mint amennyi összeget virtuálisan követelnek tőlünk. Pl. a 3 millió Ft. néhány papírszelet, sok nullával.  Mint minden energiával, így a pénznek nevezett "papírba csomagolttal" is tudni kellene bánni. Sokan, sok helyen tanítják, hogyan vonzzunk belőle minél többet. Azt viszont elfelejtik elmondani, hogy nem ez a lényeg. Ha nekem most, ebben a leszületésemben, az a dolgom, hogy a "csóróságból" tanuljak (s erről már aláírtam a karmikus szerződésemet - vagy nevezzük, ahogyan akarjuk), akkor sem fog áramolni hozzám, ha "tótágast" állok, napi hatszor. Mert abból semmit, de semmit nem tanulnék. Tehát: mindenkinek, mindig éppen annyi pénze, vagy más anyagi java van, amennyi kell, hogy legyen. Se több, se kevesebb. Azért, mert akkor, abban a pillanatban, vagy élethelyzetben, arra az állapotra van szüksége fejlődése útján, aminek egy célja van (egyetemesen), az Önvaló elérése. Ehhez viszont számtalan út vezet.  

 

 

 

Ahhoz, hogy megértsük (s ne áldozatként tekintsünk magunkra), miért Élünk úgy, ahogyan, tudatosság kell. Meg kell nézni, melyik élethelyzet: miért, mire jó nekem? Persze mondhatnánk azt, hogy a szenvedés és a fájdalom és mindenféle negatívnak értékelt dolog, hogyan lehetne jó, ám mivel csak az elme kategorizál nincs effektív "jó", vagy "rossz", csupán: tapasztalás. Ebbe viszont minden beletartozik. A számunkra negatív is. De mindezekre csak addig van szükségünk, amíg meg nem tanultuk azt, amit kellett. S ha eljutunk végre az Önfejlődés létrájának csúcsára, ha felelősséget vállalunk végre Önmagunkért, azaz tudatában vagyunk annak, hogy mindent mi teremtünk, elkezdődhet ennek a tevékenységnek a művészi szintre emelése, avagy: megtanulhatjuk tudatosan irányítani gondolatainkat, érzéseinket (energia), amelyekből fizikai valóságot hozunk létre. Hiszen senkinek sem mindegy, hogyan, milyen életkörülmények között él. Az sem, kivel.  

 

 

 

Csak sajnos mire eljutunk idáig, már annyi blokk, fél-elem, kudarc, rossz beidegződés, felesleges hitrendszer rakódik ránk és belénk, hogy sok-sok évnyi munkával sem biztos, hogy sikerül mindent felülírni, kitisztítani, oldani. Ezért kellene már gyermekkorban tanulni és tanítani az Önmegismerést, valamint a tudatos teremést. A Hitünk az Életünk. Amit megjelenítünk gondolatban (s ha ennek van létjogosultsága) meg fog valósulni fizikai formában! Próbáljátok ki. Próbáljatok tudatosan teremteni. KÉP-zeljetek el valamit, legyen róla képetek (szó szerint), s nézzétek meg, mikor és hogyan válik láthatóvá: a fizikai szemetek előtt. (Nem csak a belsőben.) Jó játék! :) Bár nem is annyira játék. Sőt! Nagyon fontos tevékenység. Az egyik legfontosabb. Tisztelni való. Hiszen ajándékba kaptuk ezt a képességet (is). Társteremtők lehetünk a saját Életünkben! smileyS ha így van, érdemes elsajátítani, TÖKÉLETESÍTENI, nap mint nap.

 

 

méda rb. heart

https://www.youtube.com/channel/UCiyv9p2F7pd1qpBQwLV9kIA/videos

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.