Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÉDA: SZABAD LÉLEK

 

Alvás közben a lélek elhagyja a testet, szabadon jár. Találkozik másokkal, s olyan helyekre jut el, ahová fizikai testben (még) nem. Amikor alszunk olyan dolgokat élünk át, amelyeket ébren nem tettünk meg.....szabadon szárnyal a lélek. Ilyenkor nincsenek akadályok - sem térben, sem időben, sem gondolatban. Nincs félelem, nincs ego; nincs, mi visszahúz. Megéljük a vágyainkat - amit ébren nem tudunk, vagy nem merünk. Amiket elfojtunk. Azt olvastam, hogy nagy szerencse, hogy álmodunk, különben "bediliznénk" (szó szerint), mert nem tudnánk feldolgozni a nap közben ért élményeket, hiányosságokat (amit mi annak vélünk), az impulzusokat, vágyakat. 

 

 

Az álmok jeleznek. Utat mutatnak.  

 

 

A lelkek ilyenkor találkoznak (test nélkül). Különféle szituációkat oldanak meg, figyelmeztetik a másikat, üzennek. Érdemes ezekre odafigyelni. A nagyon intenzív álmok nem "szimpla" álmok. Azokat valóban megéljük - lelki síkon. Utazunk, ismerkedünk, kommunikálunk, segítjük egymást, tehát: OTT vagyunk. Talán ez is az egyik legfontosabb feladata ezeknek a testkilépéseknek: egymás támogatása, figyelmeztetése, párbeszéd. 

 

 

 

Nekem nagyon sok figyelmeztető "álmom" volt / van, amelyeket, valószínű, a saját Önvalóm küld felém. Ergo saját magamat figyelmeztetem. Mivel a lélek (szinten) nem ismer sem teret, sem időt, ezért bárhová, bármikor szabadon jár. Bepillantást nyer itt-ott. Ott is, amit mi jövőnek hívunk. (Ami egyébként már most is létezik.) Tehát képes "elővetíteni" az eseményeket.

 

 

Amit mi jövőnek hívunk: már van, hiszen elgondoltuk, megalkottuk, de még nincs fizikai anyag állapotában. Viszont a lélek, mivel időtlen "előre tud menni" és "bele tud nézni" ezekbe az elgondolásokba. Hogy mi sűrűsödik anyagba, azt sok minden meghatározza, de ezt majd később......

 

 

 

Fontos figyelni ezekre az "álmokban kapott" (magunknak küldött) jelzésekre. Érdemes felírogatni őket, mert később vissza is tudjuk ellenőrizni az eseményeket: hogy valóban úgy történtek-e? Amikor felébredünk, a lélek már nem jár "külön" utakon.....de, emlékezhetünk ezekre az utazásokra. 

 

 

 

Azok a lelkek, akik közel vannak egymáshoz, üzenni is tudnak a másiknak. Nagyon érdekes. Segíthetik egymást, s olyan gondolatokat oszthatnak meg, amelyeket kimondott szóval még nem tettek meg....A testkilépéses állapotnak ez is az egyik lényege, szerintem. Hogy megoldjuk azt, amit fizikai síkon még nem.......ám a lehetőség adott. Sokszor "dolgozunk" szimbólumokkal, tehát nem kell mindent "szó szerint" érteni. Ez a szimbólumrendszer egyéni, sajátos. Mindenkinek magának kell megfejtenie, hogy mit üzen az Önvalója saját magának.  

 

 

méda heart

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.