Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÉDA: HÁNY ÉLET JÁR?

 

36 évesen úgy érzem, mintha már ezer Életet leéltem volna. Állítólag így is történt. Ha a korábbiakat is beleszámoljuk.  Hány Élete van egy Embernek? Hány Élet jár?

 

A spirituális nyelv nem Életnek, hanem leszületésnek hívja a különböző testet öltéseket.  Mert az Élet örök. Csak jelmezeket váltunk. Ebben a leszületésemben egyszer már "meghaltam" 27 évesen. Láttam, éreztem a gyönyörű, sejtelmes fényt, majd visszaküldtek. Ezt hívják halálnak. Ami ál dolog. A szellem halhatatlan. Mindenre emlékszik. Csak az anyag múlik. Akkor mi az Élet? Ha belenézhetnénk a korábbiakba, kerek egészet látnánk, aminek nincs kezdete, sem vége. Mindig Van. Csak nem bírnánk el. Lelkileg. Nem tudnánk feldolgozni: látva magunkat férfiként-nőként, mindenféle nemzetiségűként, különböző korokban, országokban, szegényen-gazdagon, elhagyva-megcsalva, betegen, kirekesztve, uralkodóként, zsarnokként, ki tudja miként.......lehet, hogy már minden szerepet kipróbáltunk? Már "minden" voltunk? S akik ma mellettünk élnek, korábban is Velünk voltak? 

 

 

Miért érzünk vágyat olyan Ember iránt, akivel még nem is találkoztunk? Vagy találkoztunk? Lehet, hogy mindig is együtt voltunk? Ilyen erős a lélekkapcsolat. Örök kötelék. Ismerős. De nagyon. 

 

 

Hány Élet (leszületés) jár egy Embernek? Mitől függ, hány szerepet kapunk? Ki osztja ki? Ránk. Mi választjuk a LÉTEZÉST, vagy küldenek? Akarjuk? Hol van az Ősforrás? Van-e vég? Legördül a függöny? Valaha........... 

 

 

 

Egy leszületésben is megannyi Életet (helyzetet) élünk át. Nem is emlékszünk mindenre. Iskolák, munkahelyek, szerelmek.....újra és újra. Mindig felállni. Újrakezdeni. Folytatni. Hinni. Az Élet a legnehezebb műfaj. Mégis megyünk, csináljuk. Mi hajt Bennünket? Milyen erő, késztetés motivál, hogy ne adjuk fel? Hogy minden nap felkeljünk? Hogy Éljünk? Miért akarunk ITT lenni? Pedig fáj. Fájdalmas maga a Létezés. Mégis....szépnek értékeljük. Néha...... (?) Mindig.   

 

 

 

Mindig várunk valamit. Vagy valakit. Talán ez motivál. Hogy egyszer itt lesz. S akkor Boldogok leszünk. Talán, ez az, ami hajt. A várakozás művészet. Türelemre nevel. Tűrni időt és anyagot. A szellem gyors. Szárnyal. 

 

 

"Ma itt vagyok, holnap ott. Ma szegény vagyok. Holnap gazdag. Most nő. Korábban férfi. Magyar, mongol, orosz, olasz......vagy francia? Kit hordozunk magunkban? Milyen ez az ŐSMAG?  Ki az IGAZI SZELLEMÜNK? Mennyi mindent élt át? Mi ez a 36 év ahhoz képest?" Mégis.........MIT ÖRÖKÖLTEM MAGAMBÓL?

 

 

Néhány év alatt is nagyon sokat változunk. Aki tegnap voltam, ma már nem vagyok. Vagyok? Testünk is módosul, fejlődik. Folyamatosan. Aztán egyszer ledobjuk. S ha ez az utolsó leszületésünk? Öreg lelkek vagyunk. Ez - talán - érezhető. Ki dönti el, mennyi ideig játszunk ezen a forgószínpadon? Én, vagy az Egyetemes rendező? S ha a kettő ugyanaz?

 

 

méda heart

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.