Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Méda: Dolgozz magadon, megváltozik a Világ!

 

HÉT ÉV UTÁN CSODA TÖRTÉNT....... 

 

 

Erről jut eszembe. 7 évig éltem egy társasházban. Az egyik szomszéd néni soha nem akart nekem visszaköszönni. Sehogy sem. Próbáltam kedvesen, erélyesebben, halkan, hangosan........semmi. Teltek-múltak az évek, de a néni csak nem szólalt meg. Az idősebbeknek köszönt, nekem nem......Ekkor úgy döntöttem, én sem köszönök többet. Ez viszont nagyon rosszul esett, mert a szüleim jól neveltek; nem akartam rájuk és magamra sem szégyent hozni. Igyekeztem mindig illedelmes lenni. Ám a sok "visszautasítás" azt hozta ki belőlem, hogy mindig szótlanul mentem el a néni mellett a lépcsőházban. Nem köszöntem. Rá sem néztem. Nagyon szégyelltem magam, de úgy éreztem, nem tudom tovább folytatni az "egyoldalú kapcsolatot". 

 

Egy szép napon, elkezdtem meditálni. Megbocsájtani. Elfogadóbbá válni. Mindennap imádkoztam, tisztítottam Önmagamat, a szellememet, s próbáltam lecsendesíteni az egómat, a haragomat. Egy év telt el így. Kemény munka volt. Már csak néhány hét volt hátra a költözésig. Új helyre készültünk, 7 év után. Ahogyan mentem lefelé a lépcsőn, megláttam a nénit.......megint elszorult a szívem. Köszönjek, ne köszönjek? Mit tegyek? - évekig - szinte minden nap - ez a kérdés gyötört, amikor mellém lépett......gondoltam, újra megpróbálom, már úgy sem leszünk itt sokáig, miért ne? :) Képzeljétek el mi történt! Visszaköszönt a néni! :) "Jó napot, kedves!" - mondta! Nem hittem a fülemnek! Kedves? Én??? Akinek majdnem 7 évig nem köszönt, sőt, észre sem vett? Ekkor kinyitottam a lépcsőházajtót, s előreengedtem a hölgyet.

- Köszönöm, kedves! - mondta. Ön nagyon jól nevelt! - majd elindult útjára..........

 

Én csak álltam és néztem......hogyan lehet ez? Hét év alatt, ennyi eredménytelen próbálkozás után, szinte az utolsó napon, még mielőtt végleg elhagynám a lakóhelyemet, megváltozik a néni? Mi történhetett? Elgondolkodtam. Nem a néni lett más. ÉN VÁLTOZTAM MEG! Szeretetteljesebbé váltam. Elfogadóbbá,  kevésbé "dühössé". Átalakítottam a lényemet, az energiáimat. Nem az a lényeg, hogy a néni miért nem fogadta az én köszönésemet, hanem az, hogy ÉN MIÉRT TEREMTETTEM OLYAN SZITUÁCIÓT, LÉGKÖRT, ENERGIÁT, amiért Ő az ÉN ÉLETEMBEN ezt a szerepet töltötte be: "a nemköszönő néniét". S nekem erre miért volt szükségem? Mi volt a tanulnivalóm ebből? 

 

Ő nem meditált, nem tisztította magát egy évig, csak Én. Értitek? Minden belőlünk indul. Minden Belőlünk fejlődik. A néni TÜKÖR volt -  számomra. Megmutatta, hogy másként is lehet gondolkodni, MEG LEHET VÁLTOZNI, ha az Ember igazán akarja. Megváltozott róla a gondolkodásom, megváltozott a néni viselkedése. Így megy ez. Mert már mást HITTEM róla. S ami a legfontosabb, magamról is.   

 

- Viszontlátásra! - mondtam magamban..........s még egyszer visszanéztem a házra, ahol hét nehéz évet töltöttem el.

- Talán egyszer még találkozunk, kedves idős hölgy! 

 

 

MÉDA 2015 

damailogo.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.