Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÉDA: DOKU(MO)MENTUM

 

Kedvenc műfajom: a dokumentum(film). Talán azért, mert igazat mond. Mert a valóságot mutatja. Úgy, ahogyan van. Nem kertel. Nem ámít. Van. Gyerekkorom óta dokumentálok. Filmmel, fotóval, rajzzal, riporttal. Akármerre járok: örökítek. Szerintem ez a dolgunk itt, a Földön. Hogy megmutassuk: mi a jó. S mi kevésbé.

 

Ebben persze sok az öröm.  A fájdalom is. Mert nyitott szemmel járunk. Látunk. Érzünk. Tapasztalunk. S ezeken a megélt helyzeteken keresztül adjuk át a valót. Másoknak. Talán nincs is olyan terület, ahol ne jártam volna. Televíziósként. Fen-lent, itt-ott, kívül-belül. 20 év alatt sok minden történt. Sok minden kialakult.

 

 

Az Ember dolga ez.  Hogy megmutassa mi van itt. Hogy átadja az utókornak: tanulságul.  Vagy egy magasabb rendnek. Istennek. Bár Ő úgy is tudja. Látja. Ha nekünk fáj, lehet, hogy neki is. Nehezen viseli. 

 

 

Hinni kell a jóban. Cselekedni. Akarni kell. A változást. Mindennap. Élni. Sok a fénymunkás. A segítő. Egyetemes REND-ező. Akik így, vagy úgy, példát mutatnak. Mindenkinek. Érdemes figyelni. Rájuk. 

 

 

Lehet, hogy az egész Életdokumentumfilm. Lehet, hogy mindent rögzít egy belső felvevő, s majd egyszer visszajátssza mindazt, amit átéltünk. Jó kis Film. Lesz. Életszagú. De az is lehet, hogy már most is van. Létezik. Az Egész. Valahol. Elejétől-végéig. Benne minden momentummal, érzéssel. Szereplőkkel. S már mindent LÁTNI. ELŐRE. 

 

 

Ha így van, jól van. Ha úgy lesz, jó lesz. Bízom benne.            

 

 

méda heart

damai-logouj.jpg

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.